Leírás
Téma: napi problémák megoldása, stresszoldás, szorongás, depresszió, tolakodó gondolatok, életkedv hiánya, összpontosítási zavarok, fájdalom, stb.
Terápiás célok: megkönnyebbülés nyújtása bármilyen probléma, stresszhelyzet esetén, szorongás, tolakodó fájdalom és gondolatok, gondok leküzdése, valamint örömérzet, hála keltése, az adott pillanat megélésének képessége és teljességérzet átélése
Javasolt korcsoport: 12-90+
Munkamódszer: egyéni, csoportos
A mű rövid tartalma: A pillanat varázsa
A Bhagavad Gíta a Mahábháratha óindiai eposz részét képezi, viszont önálló műnek is tekintik, és gyakran emlegetik a hinduizmus legjelentősebb szent szövegeként. Mindenesetre felfoghatjuk úgy, mint betekintést egy másik kultúra gondolatvilágába. A Bhagavad Gíta spirituális üzenete az elfogadás, szerénység és istenszeretet. A mély filozófiája magában hordozza a fő indiai eszmei áramlatok kontextusát. Bár úgy tűnhet, hogy ez a filozófia csak az „örök igazságokkal” foglalkozik, ami kizárólag a tudósokat és a filozófusokat érdekli, ez nem teljesen igaz. A Bhagavadghíta ugyanis az egyszerű embereknek is betekintést enged a mindennapi kötelességek és gondok megoldásának a folyamatába.
Alapgondolata, hogy a profán életformák időbeni korlátozottsága illúziót hoz létre. Ez az illúzió (valótlanság, hazugság, látszat) minden emberi szenvedés forrása. Jelentésében ezzel a jelenséggel jól azonosul az indiai mája fogalom (gyakran fordítják illúziónak, kozmikus illúziónak, ábrándnak, varázslatnak, átváltozások folyamatának, irrealitásnak, stb.). A mája olyan értelemben illúzió, hogy a lényege az időbeni kötöttségben lakozik. A buddhizmus és részben a jóga is ezt az illúziót úgy kezeli, hogy az élet körforgásából való „menekülést” keresi, próbál szökni belőle, legyőzni az időben kötött formát és igyekszik a lét (időtlenségi állapot) részévé válni. De le lehet-e egyáltalán győzni az időt és elérni a létállapotot mindaddig, amíg éljük az életünket (egy konkrét időben)? Elhagyható-e az élet körforgása (karma), miközben emberi testünkben oldjuk meg az élet hozta feladatokat? Éppen a Bhagavad Gítában találkozunk olyan kérdésekkel, hogy hogyan oldható meg az emberi kétlakiság kialakította paradox helyzet, amely egyrészt időhöz kötött, másrészt viszont tudja, hogy elvész, ha enged az időbeni megkötéseknek, és hogy létezik-e olyan út, amely a világ időtlen szférájába torkollik, itt és most, a megélt pillanatban.
Az indiai imaginációban időnként megtörténik, hogy olyan lények jönnek a világra, amelyek szellemileg rendkívül fejlettek. Avataroknak hívják őket és az a feladatuk, hogy segítsék az embereket az öntudatosság felé vezető úton. A Bhagavadgítában elhangzik egy beszélgetés a Pándu nemzetség fia, a magasztos Ardzsuna és Visnu isten avatárja, Krisna között. A Bhagavadgítát végig kísérő legfontosabb kérdés: részt vehet-e Ardzsuna a háborús mészárlásban, főleg, hogy a barátairól és rokonairól van szó, még akkor is, ha ez a világi cselekedetekben való szörnyű részvétel ellentmond az élet és halál körforgásából való menekülésről szóló tanításnak? Krisna előadja Ardzsuna számára azt a tanítást, amelynek üzenete az isteni jelleg (abszolút realitás) megértése és tetteinek követése. Krisna rámutat arra, hogy amennyiben istenként megszűnne cselekedni, akkor mindennemű élet megszűnne létezni, mivel a világot a tetteivel tartja fenn. Éppen így kell Ardzsunának az életében döntéseket hoznia, majd a döntéseit bizonyos tetteknek kell követniük, egyébként az élete elveszítené az értelmét.
Krisna üzenete abban rejlik, hogy az ember kövesse az istent a tettei utánzásával; az isten alkotja és fenntartja a világot, de azon túl nem vesz részt benne. Ennek a gondolatnak az indiai filozófiában megnevezése is van, ez a phalatrsnavairágja, tehát „a tettei következményeinek az elutasítása”, tehát nem a világ, mint olyan elutasítása. „Ne sajátítsd ki a tetteid gyümölcsét. A jutalom nem lehet a tetteid sarkallója! Viszont ne légy tétlen sem!” (II, 47) A Bhagavadgíta így igyekszik igazolni az összes tevékenységet és emberi cselekedetet, mivel ha az ember nem használja ki azok „gyümölcsét”, az összes tettet áldozatként, tehát transzperszonális energiaként éli meg, amely segít a kozmikus egyensúly fenntartásában. Az embernek meg kell szabadulnia a tetteitől és azok következményeitől, interperszonálisan, vágyak nélkül kell cselekednie, mintha valaki más nevében járna el. Az olyan cselekedet, amelyet nem köt gúzsba a további részvételünk, szabadsághoz vezet.
Az ily módon cselekvő személy megtalálja az abszolút valóságról és az esszenciális Énről (atman) szóló fontos tudást, amely ráébreszti, hogy a kettő egy. Ez az Én csak akkor jelenik meg szabadon, ha az ember megszabadítja elméjét tettei pozitív vagy negatív értékelésétől, ami valódi akadálya az igazi valóság megismerésének. A megszabadulás a dharma szerinti cselekedetek előfeltétele – saját erkölcsi / morális és etikai úton. A saját egyedi út követése összeköti az embert az abszolút realitással és lehetővé teszi számára, hogy az életét feltételek nélkül, szabadon, igaz módon és egyedileg élje (kövesse a dharmát); valaki más útjának a követése veszélyes lehet. „Jobb a saját kötelességeket végezni, akárha nem is tökéletesen, mint jól végezni a más dolgát. Jobb a saját úton elpusztulni, mert az idegen út veszélyes. (III, 35)
Az (isteni) abszolút realitás úgy is felfogható, mint a túlnövési tudatosság elve; hogy emberi lényekként valami nagyobb dolog részét képezzük, ami túlmutat rajtunk (átman). És ez megszabadít bennünket az idő által kötött valóságtól és lehetővé teszi számunkra az „időtlenségben”, az örök jelenben való részvételt.
Mint már említettük, az indiai filozófiában (így a Bhagavad Gítában is) az élet időbeni (profán) formákkal kötődik a valótlan élethez a májában, és bár a mája (illúzió / káprázat ) az idő által nyilvánul meg, annak fontos aspektusa az alkotóképesség. Az indiai imagináció ezt a gondolatot Visnu isten (Krisna) aspektusaként ábrázolja, aki egy személyben a világmindenség teremtője és fenntartója. A Bhagavad Gítában Krisna azt tanácsolja Ardzsunának, hogy kövesse a tetteit, amelyek abban a tényben rejlenek, hogy az isten ötvözi magában a létet és a nemlétet, és hogy az egész teremtés belőle indul ki. A prakrti segítségével fokozatosan megteremtette a világot, de ez a tevékenység nem kötötte le, csak szemlélője maradt saját teremtésének.
Az ember mindennapi valóságához tartozik, hogy szembe kell néznie a saját döntéseinek (alkotásainak) következményeivel. Ez annyit jelent, hogy állást kell foglalnia a tettei tekintetében, azokat bizonyos értelemben bírálja, így különböző érzelmeket, érzéseket és gondolatokat él át, amelyek befolyásolják a későbbi döntéseiket. Krisna rámutat arra, hogy ezek az érzelmek, érzések és gondolatok okozzák a szenvedéseinket, nem maguk a tetteink. Kulcsfontosságúvá válik a belső megfigyelő gondolata.
A mai pszichológiában van egy Mindfulness nevű irányzat. Ez az irányzat a későbbi, buddhista filozófiából ered és a sati fogalom körüli filozófiára épül, amelynek jelentését leggyakrabban úgy fordítják, hogy visszaemlékezés (angolul recollection). Mire kell viszont visszaemlékeznünk, mit felejtettünk el? A Mindfulness pszichológiában a jelen pillanat (nem-idő) állandó felidézéséről van szó. Ezek az öntudatosulás technikái abban a helyzetben, amelyben itt és most vagyok. A Mindfulness nem redukálható kizárólag a meditálásra, bár a meditálás a mindfulness folyamatok egyik technikája.
De miért emlegetjük a mindfulnesst, mi köze van a Bhagavad Gíta tanításához? A közös alapelvek kötik össze őket: elfogadás, a jelen pillanat tudatosítása és a saját belső valóság tudata. Röviden elmondható, hogy az illúzió, időbeniség és transzperszonalitás törvényszerűségeiről van szó, amelyeket már fent elemeztünk. A visszaemlékezés technikája rögzít bennünket a jelen pillanatban (segít a saját időbeniségünk túllépésében), miközben azzal, hogy azt nem bíráljuk, a teljes valóság elfogadásának állapotába kerülünk (túllépünk az illúzión). Tudatossággal és befogadással megfigyelőkké válunk, aki érzelmileg nincs jelen, és semmilyen más módon nem érdekelt (a transzperszonalitás elve). A belső gondolatainkat és érzelmeinket megfigyeljük, de nem bíráljuk. Egy más fajta tudatnak adunk így teret, amely azáltal, hogy nem bírál, felszabadít, túllép a saját énünkön, amely az idő fogságában van. És ez a Bhagavad Gíta fontos üzenete.
A mű olvasásával intellektuálisan belemélyedhetünk a tartalmas üzenetébe, de a belső világunkat egy más kultúra képeivel is gazdagítjuk. A Bhagavad Gíta Milan Poláška által létrehozott szlovák változata nagyon magas színvonalú, mivel a szerző hosszú éveken keresztül foglalkozott jógával
mind elméletben, mind gyakorlatban, és azzal mélyen azonosult. A fordítás során több forrással dolgozott és azt megjegyzésekkel is kiegészítette. Az ilyen érdekes és értékes szöveg a biblioterápiában többféleképpen használható fel. Megfelelő segédanyag a személyiségfejlesztés során is. Egyszerűsített formában a történet gyermekekkel végzett munka során is használható. Bárkit megszólít, akit nem zavar a spirituális jellege. A történet remekül használható a Mindfulness pszichológiában és annak technikáiban, amelyek helyesen magyarázva bárki számára elérhetőek, mivel ezek nem túl bonyolult folyamatok, és a mindennapi alkalmazás során nincs feltétlenül szükség segítőre.
A művel végzett saját munkából szerzett tapasztalatok leírása:
2018-ban egy kellemetlen állapotba kerültem, amikor mintegy három hónapon keresztül minden nap szinte állandóan szédültem. Az orvosok nem értették, mi történik velem, én pedig nem tudtam segíteni magamon. A helyzet következtében szorongások gyötörtek. Különböző módszerekkel kerestem a megkönnyebbülést. Fontosnak tartottam elsősorban a szorongás leküzdését, mivel az csak súlyosbította az állapotomat. Eszembe jutott, hogy egyszer írtam egy cikket a Bhagavad Gítáról, és hogy ez a téma akkor engem az értékes megközelítéseivel mennyire megszólított. Elolvastam angolul és szlovákul is (éppen ezt a szlovák változatot ajánlom).
Az állapotom viszont akkor nem tette lehetővé az olvasást, ezért a youtube.com oldalon megkerestem a Bhagavad Gíta cseh nyelvű audiováltozatát. Az egész könyvet becsukott szemmel hallgattam, részletekben, nap nap után. Később egy barátnőm, akivel a történet gondolatait megosztottam és tudtunk róluk beszélgetni, ajánlotta nekem a mindfulness technikákat is, a testre fókuszáló meditációs gyakorlatokat és légzési technikákat, amelyekkel már volt saját tapasztalata. Ezeket fokozatosan beiktattam a mindennapjaimba. Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy naponta többször meghallgattam a Bhagavad Gíta egy-egy szemelvényét, és a könyv által sugallott reménnyel belevetettem magam a légzőgyakorlatokba és elmerültem a meditálásban. Ez lépésről lépésre segített engem abban, hogy felvegyem a megfigyelői szerepet. Idővel, bár a szorongás teljesen nem múlt el, képes voltam a helyzetemet külső megfigyelőként kezelni, így a szorongásos állapot egyre rövidebb ideig tartott. Okozatosan / Fokozatosan észrevettem, hogy a szédülés el-elmaradozik, illetve nem olyan erős, míg végül teljesen elmúlt.
Ez az élmény megerősítette bennem a hitet a saját pszichés ellenállóképességemben és megtanultam kezelni a megfigyelői státuszt. Elmondhatom, hogy az akkor használt technikák a mindennapi rutinommá váltak, és ma is azokhoz folyamodom, amikor erős érzelmi feszültség vesz erőt rajtam, vagy amikor a gondolataim nem létező apokaliptikus jövőképet festenek, vagy ha szorongás, félelem vagy reménytelenség uralkodik el rajtam. A negatív érzelmektől és gondolatoktól viszont már egyre rövidebb időn belül tudok megszabadulni és a belső világomat általában békés öröm és bizalom tölti ki.
A Bhagavad Gíta melyik üzenetét tartom még fontosnak? A tettrekészségre való serkentést, valamint az élet, mint olyan szeretetét.
Felhasznált irodalmi források:
Barker, Meg. 2010. Mindfulness. In Barker Meg; Vossler, Andreas and Langdridge, Darren eds. Understanding, Counselling and Psychotherapy. London: Sage, 167-187 pp.
Čaputová, Barbora. 2017. Teória vykúpenia: Mircea Eliade a Hermann Hesse. [A megváltás elmélete: Mircea Eliade & Hermann Hesse]. In Filologické štúdie 3. – Nümbrecht : Kirsch-Verlag, 163-176 s. ISBN 978-39-43906-37-0
Eliade, Mircea. 1996. Dějiny náboženského myšlení II. [A vallási gondolkodás története II.] Praha: Oikoymenh
Elaide, Mircea. 1999. Jóga, nesmrtelnost, svoboda. [Jóga, halhatatlanság, szabadság] Praha: Argo
Polášek, Milan. 1997. Doslov. In Bhagavadgíta, rozhovor Boha s človekom. [Bhagavadgíta, beszélgetés Isten és ember között] Bratislava: HEVI s.r.o.
Figyelmeztetés: A tartalom ellenjavallt olyan személyek számára, akik egyértelműen más vallásossághoz kötődnek, és/vagy nem tolerálják jól a hindu és buddhista vallásosságot, ezért a mű ajánlása előtt ajánlatos tájékozódni az illető vallási beállítottságáról. A többvallásosságra és a multikulturális felfogásra vagy átfedésre való nyitottság esetén továbbra is ajánlatos a kiadványt nem erőltetni, hanem a személyes gyarapodás, önfejlesztés egyik lehetőségeként felajánlani.
Az ajánlott mű lapját elkészítette: Mgr. Čaputová Barbora, PhD., Munkahely: Spojená škola Bratislava (Szlovákia)
Szlovákról magyarra fordított: PaedDr. Kolevová Adriena, PhD.,mMunkahely: Šahy (Szlovákia)
Az idézés javasolt formája:
Čaputová, Barbora. 2022. A Bhagavad Gíta, beszélgetés Isten és ember között, irodalmi mű szakmai referenciája. In Biblioterapia.sk. (online) Bratislava: PRO SKIZP – Združenie na podporu rozvoja Slovenskej komory iných zdravotníckych pracovníkov. ISBN 978-80-974667-0-1 Elérhető: https://www.biblioterapia.sk/hu/publikacia/a-mu-szakmai-referenciaja-bhagavad-gita/
A cikk az Európai Unió Erasmus+, 2-es pályázati kategória – Szervezetek és intézmények közötti együttműködés, KA210 – Kis léptékű partnerségek a felnőtt tanulási szektorban programja támogatásával jött létre. A projekt megnevezése „Biblioterápiás on-line segédeszköz prototípusa”, projekt száma: 2022-1-SK01-KA210-VET-000082483. A szerző nézeteit képviseli és az Európai Komisszió nem tartozik felelősséggel a benne található információk bármilyen használatáért.
