Leírás
Téma: önállósági problémák, függés másoktól, zavarodottság, saját maga alábecsülése vagy túlbecsülése, beteges szófogadás, állandó tetszeni vágyás, probléma a tekintély elfogadásával, tehetetlenség-érzet, stb.
Terápiás célok: önálló gondolkodás fejlesztése, intuíció erősítése, saját gondolatok és érzelmek tudatosítási készsége, saját történetben való fennakadás, saját megoldások keresése, kiegyensúlyozottságra törekvés
Javasolt korcsoport: 12-90+
Munkamódszer: egyéni, csoportos
A mű rövid tartalma: Saját hiteles út keresése
Hermann Hesse műve, a Siddhártha egy olyan történet, amely segít a saját személyes szabadságunk tudatosításában. Ez egy erős történet, amely egy ember élettörténetén mutatja be a hiteles átélés és az önmagunkhoz fűződő viszony keresésének fontosságát.
A Siddhártha remekül használható az olyan fiatal felnőttekkel végzett munka során, akiknek öntudaterősítésre van szükségük, nehezen fogadják el a szabályokat, amelyeket értelmetlennek ítélnek meg, vagy olyan érzéssel küzdenek, hogy nincs helyük ebben a világban. A történet önálló gondolkodásra tanít és megerősíti az intuíciót, de megtanít arra is, hogy hogyan kezeljük a saját érzelmeinket.
Hermann Hesse már gyermekkorától kapcsolatban állt Indiával, mivel a nagyszülei misszionáriusként dolgoztak ott. Amikor Hermann tizenhárom éves volt (1911), elutazott Indiába, de egészségügyi okoknál fogva az utazást a tervezettnél hamarább be kellett fejeznie. Viszont egész életében az indiai gondolatrendszerrel foglalkozott, amely számára az ismeretek és a bölcsesség forrásává vált.
A Siddhártha elbeszélésben az ember személyiségi változásával és „felszabadulásával” foglalkozik, amit az indiai filozófia szellemében úgy is felfoghatunk, mint az érzelmileg érett, kiegyensúlyozott személyiség formálása, hogy képesek legyünk arra, hogy az időt saját magunkkal töltsük el a csendben, vagy hogy a saját tetteinkre és döntéseinkre a megbocsátás képességével tekintsünk. Siddhártha az elbeszélésben választ keres az alapkérdésre: Hogyan érheti el az ember az életben felmerülő különböző akadályok ellenére a teljes szabadság állapotát? Nem menekül viszont az örök igazságokhoz, amelyek a szabadságot a valós életen kívül kínálják. Siddhártha kérdése számára a tiszta emberi létben talál értelmet, abban az életben, amelyet éppen most élünk, a megélt jelenünkben.
Siddhártha a bölcsesség iránti vágyban elszigeteli magát a világtól, a családtól, barátoktól, a szeretőjétől, majd végül a fiától is. Rájön, hogy a meggyőződéseitől és az életről alkotott bizonyos elképzeléseitől való elszakadás hasznos számára, de nem minden esetben. Kezdetben meg volt győződve arról, hogy a szabadsághoz csak egyetlen helyes út vezet, amelyet fel kell fedezni és meg kell tanulni. Talán éppen ezért veti alá magát fenntartások nélkül a tudósok tanításának, és korlátozások nélkül merül az ösztönösségbe. Szélsőséges helyzeteket él át, amikor előbb az aszketizmus, majd a világ érzéki befogadása útjára lép. Viszont egyik életbevágó döntés sem hoz számára belső megnyugvást.
Bár később tudatosul benne a saját büszkesége, egoizmusa és csalódottsága, ráébred, hogy nem képes okulni a hibáiból. Rádöbben, hogy nem érti a világot, és nem képes megtalálni a megfelelő utat a szabadsághoz és békéhez. Végül már nincs más kilátása, a saját halálát kívánja. A szélsőséges egzisztenciális helyzete elvezeti őt Vasudévhez, a révészhez. Neki és a folyónak (amely jelképesen elválasztja az érzéki illúziót a valóságtól) köszönhetően megérti, hogy meg kell találnia a saját útját. A természet nyugodt és türelmes és belső munkával fokozatosan elnyeri az érzelmi és személyes egyensúlyt, megtalálja az élet értelmét, alázatra tesz szert az élet iránt, érzékeli a világ belső szépségét.
Sziddharha kezdettől fogva lényegi Énjét (atman) kereste, és e cél eléréséhez saját egyéni útját kellett követnie az életen keresztül. S bár élete kezdettől fogva tele volt hibákkal és kitérőkkel, mert az ember szabadságával kapcsolatos égető kérdésekre önmagán kívül kereste a választ, megértette, hogy az igazság kezdettől fogva önmagában rejtőzik. Csak ki kellett engednie magából. Ráadásul rájött, hogy más emberek tanításai inkább akadályt jelenthetnek számára az útján.
A könyvvel többféleképpen lehet dolgozni, mivel a filozófiája egyenes vonalú, a szimbolikája pedig nem túl bonyolult. Siddhárha személyes válsága mindannyiunk válsága. De Sziddhártát az teszi különlegessé, hogy bővelkedik a tudás iránti lankadatlan vágyban és hatalmas keresni akarásban. Ha olyan emberrel találkozunk, aki mély személyes krízisben van, de ugyanakkor erős akarattal keresi a megkönnyebbülést, akkor Sziddhárta történetének puszta olvasása is segítségére lehet. A kísérő terápiával azonban a történet még inkább gyógyító lehet.
A professzionális pedagógiai/terápiás munka lehetőségének leírása:
A könyvvel végzett munka során tudatosítanunk kell az emberi gondolkodás erejét és az ügyfél figyelmét a vágyaira kell összpontosítani, belemeríteni őt a belső világába és fel kell ébreszteni benne a saját érzései és gondolatai által létrehozott önbizalmat. A történet arra is rámutat, hogy azok a megoldások, amelyeket magunkra erőszakolunk vagy ránk erőszakolnak, nem az igaziak. Nem kell erőnek erejével túlzásokba esni, időt kell adni a dolgoknak, míg rá nem jövünk arra, hogy mi is az igazi megoldás számunkra, milyen irányba haladjunk tovább. A lényeg a saját vágyaink és érzelmeink felismerése, amelyeket nem szabad mellőzni a döntéseink meghozatalakor. Tudatosítanunk kell, hogy mennyire gyógyító hatású, ha egy kis időre megállunk, lenyugszik a tudatunk és magunkhoz engedjük a belső konfliktusok megoldását.
A könyvvel végzett munkát kiegészíthetjük különböző relaxációs technikákkal, légzőgyakorlatokkal, imaginációval, stb. A támaszul használt kérdések például a következők lehetnek:
„Mi minden tölt el a tehetetlenség érzésévell?“
„Hogyan szerezhetném vissza a hatalmamat?“
„Mikor nincs olyan érzésem, hogy elárulom saját magamat?“
„Mit tehetek ebben a helyzetben saját magamért?“
„Melyek az én legőszintébb vágyaim, és hova juttatnak el engem?“
„Mi lesz az első dolog, amit ténylegesen megteszek magamért (második, harmadik…)?“ – jegyzéket kell készíteni és fokozatosan teljesíteni azt.
A művel végzett saját munkából szerzett tapasztalatok leírása:
Hesse Siddhárthájához gyakran visszatérek. A történetet húszéves koromban olvastam először, de valódi hozadéka csak a harmincas éveimben volt, amikor tudatosult bennem, hogy erős traumával küszködöm, és hogy meg kell attól szabadulnom. Egyértelműen ez a történet volt az egyike azoknak, amelyeket a traumából kivezető úton felhasználtam. Az ismerős képekben egy olyan ember története pergett le előttem, aki szenved, de nem tud segíteni magán. Más emberek útja számára kerülőútnak bizonyult. Megoldásként az önmagához való “visszatérés” kínálkozott.
Eltartott egy ideig, amíg rájöttem arra, hogy a traumához vezető események felfogása, valamint az, hogy hogyan kell azt kezelnem és oldanom, csak az én egyéni szemléletem, az én egyedi utam. Amikor mindez tudatosult bennem, a gyógyulás viszonylag gyorsan ment. Az egyik ok az is volt, hogy nem kerestem másoknál a fájdalmam elismerését. Éppen ellenkezőleg, az érzelmeim elismerése által szabadnak éreztem magamat, így fokozatosan rájöttem arra, hogy valójában mire van szükségem. A magunkhoz való ilyen jellegű visszatérés hosszú folyamat. A megszerzett, önmagunkkal szembeni őszinteség ugyanakkor már nem hagyható el.
Figyelmeztetés: A tartalom ellenjavallt olyan személyek számára, akik egyértelműen más vallásossághoz kötődnek, és/vagy nem tolerálják jól a hindu és buddhista vallásosságot, ezért a mű ajánlása előtt ajánlatos tájékozódni az illető vallási beállítottságáról. A többvallásosságra és a multikulturális felfogásra vagy átfedésre való nyitottság esetén továbbra is ajánlatos a kiadványt nem erőltetni, hanem a személyes gyarapodás, önfejlesztés egyik lehetőségeként felajánlani.
Felhasznált irodalmi források:
Čaputová, Barbora. 2017. Teória vykúpenia: Mircea Eliade a Hermann Hesse. [A megváltás elmélete: Mircea Eliade & Herman Hesse.] In Filologické štúdie 3. – Nümbrecht : Kirsch-Verlag, 163-176 s. ISBN 978-39-43906-37-0
Kaplan, Martin: 1998. Rethinking Ziolkowski’s “Landscape of the Soul:” A Mahayana Buddhist interpretation of Siddhartha: http://www.gss.ucsb.edu/projects/hesse/papers/kaplanpaper7.PDF
Kocku von Stuckrad: „Utopian Landscapes and Ecstatic Journeys: Fiedrich Nietzsche, Hermann Hesse, and Mircea Eliade on the Terror of Modernity“. In: Numen. 57 (2010) č. 1, 78 – 102 s.
Az ajánlott mű lapját elkészítette: Mgr. Čaputová Barbora, PhD., Munkahely: Spojená škola Bratislava (Szlovákia)
Szlovákról magyarra fordított: PaedDr. Adriena Kolevová, PhD., Munkahely: Šahy (Szlovákia)
Az idézés javasolt formája:
Čaputová, Barbora. 2022. Herman Hesse: Siddhártha irodalmi mű szakmai referenciája. In Biblioterapia.sk. (online) Bratislava: PRO SKIZP – Združenie na podporu rozvoja Slovenskej komory iných zdravotníckych pracovníkov. ISBN 978-80-974667-0-1 Elérhető: https://www.biblioterapia.sk/hu/publikacia/a-mu-szakmai-referenciaja-siddhartha/
A cikk az Európai Unió Erasmus+, 2-es pályázati kategória – Szervezetek és intézmények közötti együttműködés, KA210 – Kis léptékű partnerségek a felnőtt tanulási szektorban programja támogatásával jött létre. A projekt megnevezése „Biblioterápiás on-line segédeszköz prototípusa”, projekt száma: 2022-1-SK01-KA210-VET-000082483. A szerző nézeteit képviseli és az Európai Komisszió nem tartozik felelősséggel a benne található információk bármilyen használatáért.
