Leírás
Terápiás célok: öntudat és önbizalom erősítése, segítség a változásokhoz való alkalmazkodásban, saját álmok formálása – irányultság, a barátság segítése
Javasolt korcsoport: 4+
Másodlagos célcsoport: szülők, felnőttek
Munkamódszer: egyéni (szupervízorral – alacsonyabb korosztály), csoportos (terapeutával – idősebb korosztály)
A mű rövid tartalma:
A történet a barátságról és az álmokról mesél. És arról, ami mindannyiunk számára fontos – elolvashatjuk a könyv hátsó borítóján. Egy családról szóló, az első látásra hétköznapi történet akkor pörög fel, amikor megtörténik a találkozás a rókával. Valójában Jakab családja egyáltalán nem hétköznapi – egy hatalmas fán laknak egy gyönyörű parkban. Az apuka helikopterrel röpköd, embereket és tárgyakat szállít. Az anyuka vázákat és virágcserepeket modellez. (Beteljesítik a gyerekkori álmaikat?) Jakab a városba jár péksüteményt vásárolni, amely mellett esténkén elüldögélnek egy-egy csésze tea felett. Egyszer a hazafelé menet találkozik egy rókával, aki egy hintán hintázik. Beszédbe elegyednek, Jakab ad neki egy kiflit és összebarátkoznak. Ahányszor találkoznak, mindannyiszor hintáznak és történeteket mesélnek egymásnak. Ha a véleményét kérdezi, a róka mindig azt válaszolja: „Minden attól függ, hogy hogyan nézünk a dologra.” A fiú szülei nem nagyon hisznek a róka történetének, ráadásul nagyobb városba szeretnének költözni. Jakab szomorú, hogy elveszíti az egyetlen barátját. „A jó dolgok csak egy idő után mutatkoznak meg” – vigasztalja a róka. A másik város nagyobb, apukának nagyobb helikoptere lesz, a fa, amelyen a parkban laknak, magasabb… Végül ebben a parkban, a hintán Jakab megtalálja a rókáját! Merthogy az úgy érzi, hogy neki is abban a városban van a helye. Egy történet arról, hogy a boldogság teljesen mindennapi dolgokban is lakozhat, mint a parki séta, anyuka kerámiája, az illatos péksütemény, a szeretteinkkel folytatott közös teázás, a barátokkal töltött idő, vagy az új barátok. Maga Evelina, a litván szerző a könyvet mindenkinek ajánlja, „…aki nem fél az új barátságtól és képes szeretni”.
A professzionális pedagógiai/terápiás munka lehetőségének leírása:
A könyv egyszerű, de vizuálisan nagyon lírai története a pedagógiai/terápiás szakmai tevékenység számtalan lehetőségét kínálja.
Mielőtt a mélyebb motívumokhoz jutnánk, nézzünk meg egy formai dolgot, a könyv vizuális oldalát. Aušra Kiudulaitė, az illusztrátor joggal került a szövegek szerzője mellé a könyv első borítójára, mivel az ő játékos, fantáziadús és néha álmodozó illusztrációi ezt az irodalmi művet kellőképpen kiegészítik és alakítják. Az illusztrációk azonosak az eredeti litván változatban (2016), valamint az angol és szlovák változatban (mindkettő 2018). Egyértelműen utalnak a szövegre (amikor a róka jókedvű volt, azt mondogatta, hogy a boldogság színe a narancssárga; narancs, répasüti, őszi levelek) – és színben asszociálnak magával a rókával is – a könyv vizuális feldolgozásában éppen a narancssárga szín dominál. Az Oswald-féle színkörben az ellenpólusa a kék. Ez a kontraszt megjelenik az értelmezési síkban is, amikor az illusztrátor tálalásában a róka fekete napja/rossz hangulata kék színnel kerül kifejezésre. Itt merül fel az első terápiás kérdés: Milyen színnel fejeznéd ki a szomorúságot, és milyennel az örömöt?
A könyv hatásos momentuma, amely szerintem jól használható, a változás/elvesztés motívuma, amit a főhős a jól ismert hely elhagyásában vél felfedezni. Bár az édesapja győzködi: „A jóból sohasem elég. Mindig minden lehetne még jobb”. Kérdéses marad, hogy mennyivel nagyobb és mennyivel több az, ami biztosan jobbat is jelent. A csoporton belül vita indítható erről a saját tapasztalatok alapján (külföldi kirándulások, más városba költözés munka vagy tanulmányok céljából, mi maradt a szülővárosban és mit nyertek az új helyen, mit tennének ma másként?). A róka határozott, amikor Jakabot az útra készíti fel: „Egyszer majd jön valaki, aki a helyemre lép”. Jakab viszont tudja, hogy akkor lesz boldogabb, ha újra találkoznak. A könyv végén ez a kérése beteljesül. Az életben viszont ez nem mindig sikerül. Az élet a változás.
A könyv visszatérő és meghatározó motívuma a hinta. „A rókával fennálló barátság olyan, mint a hintázás… Egyszer fenn, máskor lenn.” Ez egykicsit szintén olyan, mint maga az élet: egyszer fenn, máskor lenn. De a hinta a korlátlan szabadságot is jelképezi. Ezért a terápia során a hinta motívuma kezelhető a szárny motívumhoz hasonlóan, és lehet elmélkedni arról, hogy az életben hogyan tudnánk egyre magasabbra repülni és elérni a vágyainkat. A könyvben szereplő rókának köszönhetően úgy tűnik, hogy a lehetőségek korlátlanok. Az egészséges álmodozás kívánatos. Meg a gyermeki álmok megvalósítása is. Milyen álmaink vannak? Merre felé tartunk? Ilyen irányba vezethető a terápiás beszélgetés.
Az álmodozáson kívül a könyv legerősebb motívuma a barátság. Maga Evelina, a szerző is szorít azoknak, akik elég bátrak az új barátságok kötéséhez. Erről ajánlatos az idősebbekkel beszélgetni a csoportban és közösen elgondolkodni Pierr Bonnard (1867 – 1947) festő idézete fölött: „Az képes a barátságra, akivel az emberek nem utáltatták meg az embereket. Aki hiszi és tudja, hogy a tömegben vannak nagylelkű emberek, magasztos lelkek és jó szívek. Aki nem fárad bele a keresésükbe, és már akkor szereti őket, amikor még meg sem találta.” A probléma ilyen jellegű beállítása után hamarosan valószínűleg eljutunk a bizalom témájához is.
A művel végzett saját munkából szerzett tapasztalatok:
Az irodalmi művel van saját tapasztalatom, mivel azt egy 4-éves gyereknek olvastam. A gyermeket magával ragadta a kortársa és a megszemélyesített róka részben elhihető és részben fantázia jellegű története. A gyerek tudatosította a barátság fogalmát, amely a könyv másik rétegében jelenik meg. Szülőként a történetet főleg a covid-megszorítások idején értékeltem nagyra, amikor akadályba ütközött a kisgyerekek természetes szocializálódása.
Az elolvasott történet és a saját gyerekkori tapasztalataim alapján még egy dolgot szeretnék kiemelni. A könyv főszereplője, Jakab szerintem elsősorban az egyke gyerekek érdeklődését keltheti fel, hisz Jakab is az volt. Feltételezhető, hogy a kis családokban, csupa felnőttek között felnövő gyerekek számára a barátság még nagyobb jelentőséggel bír. És pont erről szól az A boldogság a róka irodalmi mű.
Az ajánlott mű lapját elkészítette:
Mgr. Iva Paštrnáková Dejová, PhD. et PhD., Munkahely: egyetemi tanár (PdF UK a VŠVU), jelenleg GYES-en (Szlovákia), Bratislava, 2023. február 27.
Az esettanulmány mint jó gyarkorlat; szlovákról angolra fordította: PaedDr. Kolevová Adriena, PhD., Munkahely: Šahy (Szlovákia)
Felhasznált irodalmi források:
Daciūtė, E. – Kiudulaitė, A. 2018. Šťastie je líška. 1. vyd. Bratislava: IKAR, a. s. – Stonožka, 2018. 44 s. ISBN: ISBN 978-80-551-6266-9
Nyelvi korrekció nélkül készült!
Az összes jog fenntartva! A mű, vagy annak egy része csak idézetként sokszorosítható, terjeszthető, használható más művekben vagy elektronikus rendszerekben (beleértve az on-line vagy off-line adatbázisokat), tehát a tartalmat a vonatkozó idézethez kell kötni, fel kell tüntetni az információk forrását vagy utalni kell a jelen honlapra.
Az idézés javasolt formája:
Paštrnáková Dejová, Iva. 2023. Evelina Daciūtė A boldogság a róka irodalmi mű szakmai referenciája. In Biblioterapia.sk. Bratislava: PRO SKIZP – Združenie na podporu rozvoja Slovenskej komory iných zdravotníckych pracovníkov. ISBN 978-80-974667-0-1 Elérhető: https://www.biblioterapia.sk/hu/publikacia/az-irodalmi-mu-referenciajat-a-boldogsag-a-roka-2/
A cikk az Európai Unió Erasmus+, 2-es pályázati kategória – Szervezetek és intézmények közötti együttműködés, KA210 – Kis léptékű partnerségek a felnőtt tanulási szektorban programja támogatásával jött létre. A projekt megnevezése „Biblioterápiás on-line segédeszköz prototípusa”, projekt száma: 2022-1-SK01-KA210-VET-000082483. A szerző nézeteit képviseli és az Európai Komisszió nem tartozik felelősséggel a benne található információk bármilyen használatáért.
